Nagyapja, Hoffmann János negyven évig volt bíró Rácalmáson, ahol édesapja is született. Emberségét e tájról örökölte. Kritikai és humoros képességét apjától.

Édesanyja Szabó Magdolna volt, valószínűleg tőle örökölte zenei hallását. Húga, Hoffmann Katalin matematika-fizika szakos tanár. A gimnáziumi évek nyári szüneteit a Kőbányai Téglagyárban munkával töltötte, ahol bekapcsolódott Jászai András vezette amatőr színjátszó csoportba. 1955-ben érettségizett a Széchenyi István Gimnáziumban és háromszor felvételizett a Színművészeti Főiskolára, hiába. Básti Lajos engedte át az első rosta-vizsgán, Ascher Oszkár pedig mindig szavalatot kért tőle, ami neki soha nem sikerült. Mondta, hogy a paródia neki jobban megy, mire Ascher azt válaszolta, hogy ahhoz meg ő nem ért. Így lett a Kőbányai Porcelángyárban porcelánfestő, és innen iratkozott be Rózsahegyi Kálmán színi iskolájába, ahol többek között Sas József, Sztankay István voltak társai. 1957-59 között Jászberényben tölti írnokként a katonaéveket, 1959-ben feleségül veszi Vnoucek Margitot, akivel 36 évig élt boldog házasságban.

Öt évig dolgozott gyári munkásként, míg a tehetségére felfigyelő Szendrő József 1960 szeptemberében a debreceni Csokonai Színházhoz szerződtette. Itt az előadások után a szerepeket barátaival rendszeresen parodizálta, melynek sikerén felbuzdulva 1963-ban visszaköltözött Budapestre, és immár Hofi Gézaként az Országos Rendező Irodától kapott működési engedéllyel fellépéseket vállalt az egész országban.

1968-ban, a Magyar Rádió szilveszteri műsorában elhangzott táncdalfesztivál-paródiájával vált közismertté. 1969-ben a Komlós János által vezetett Mikroszkóp Színpadhoz szerződött, amelynek 1982-ig volt tagja. Estjei hangfelvételen jelentek meg, sok belőlük aranylemez lett. Barátjával, Koós Jánossal 1979-ben készített animációs zenés filmje, a Megalkuvó macskák is óriási siker volt. Állandó szerzőtársai: Malek Miklós és Szenes Iván voltak.

1983-ban Ádám Ottó szerződtette a Madách Kamaraszínházhoz, ahol saját szövegével és dramaturgiájával állt a közönség elé. A Hofélia című önálló estjét ötszázszor játszotta sikerrel, 1987 októberétől az Élelem bére című estjét ennél is többször. Hofi a rendszerváltozás után is töretlen sikerrel lépett fel, műsorainak hangvétele, stílusa, egyéni humora alapvetően nem változott. Átesett egy szívinfarktuson, szemműtéten, s csak 2002 februárjában tért vissza a színpadra, ahol még két hónapot játszott haláláig, mely 2002. április 10-én következett be. 

Elismeréseinek se szeri, se száma. Csak nívódíjakból kapott vagy két tucatot. 1996-ban Kőbánya díszpolgárrá választja, 1998-ban Göncz Árpádtól Kossuth-díjat vehetett át. A legnagyobb díjat mégis a közönségétől kapta, melyek a mai napig érvényben vannak. Ugyanis bemondásai, dalai, előadásai mindennapi beszédünk részévé váltak. Nincs olyan generáció, mely ne ismerné, a Próbálj meg lazítanit, vagy ne használná poénkodva a Figyelj, haver megszólítást. Szenzációs politikai-társadalmi megfigyelései máig hatnak, hiszen ő mondta azt is, hogy „a korrupció az, amiből kihagynak”. 

Rossz belegondolni, hogy még csak 76 éves lenne. Népszerűsége akkora volt, hogy ha élne, indulhatott volna a miniszterelnök-választáson…