A szóban forgó két könyv kiadása között nagyjából 10 év telt el: Menyhért Mészáros LászlóHofi-maffia című vádirata a kilencvenes évek elején jelent meg; a Furdy Mária által szerkesztett Hofi – Pusszantás mindenkinek pedig a humorista halála után, 2002-ben látott napvilágot. Sajnos a két könyvben nemcsak az a közös, hogy mindkettő erősen szubjektív; hanem az is, hogy egyik sem igazán jó.

A Pusszantás mindenkinek kis túlzással inkább egy Hofi-szöveggyűjtemény, semmint egy normálisan megszerkesztett méltó megemlékezés. A könyv lényegében semmilyen vezérvonalat nem követ, össze-vissza szerepelnek egymás után interjúk, újságcikkek, valamint Kovács Erzsi művésznő szentimentális visszaemlékezése. Maga a gyűjtés figyelemre méltó, de egy erős narratíva nagyon hiányzik a Pusszantásból.

A másik könyv szerzője, Menyhért Mészáros László (jelenleg a Fullánk főszerkesztője) a bulvár világából érkezett, az idősebbeknek még derenghet a Kacsa magazin, vagy éppen aSzuper Pszt!; nekem már nincs ekkora szerencsém. A Hofi-maffia elképesztő lendülettel áll neki a Hofi-kultusz lerombolásának, de azért nem hiszem, hogy tömeges sikerrel járt volna. Erre enged köveztetni az is, amit egy interjúban Hofi nyilatkozik a botránykönyvről:

… ez a valami most az utcára került, de ahogy hallom, nem nagyon fogy. Az emberek ma már nem kíváncsiak arra, hogy ki hogyan mocskolódik, mert azt most bőven szabad. Egyesek úgy hiszik, hogy ez a demokrácia.

 De nézzük, hogy mi derül ki egyáltalán Hofi Gézáról, ha összeadjuk a két könyv tartalmát. Elsősorban kiderül, hogy tehetségtelen színész volt, de még mielőtt a dühös kommentelők rámrontanak, leszögezem, hogy ezt nem én, hanem maga Hofi mondta. Tehetségtelen színész létére viszont olyan színpadi jelenség volt, amit nálunk a humor területén senki nem ért utol az elmúlt 30 évben.

Műsorainak tartalmáról már nehezebb ennyire feketén-fehéren nyilatkozni: bizonyos előadásai felett iszonyatosan eljárt az idő a túlzásba vitt aktualitások miatt (a mostani stand-uposok veszte is ez lesz), máskor pedig a demagógia ronthatja el a szánk ízét. Ugyanakkor Hofi nem feltétlen akkor volt a legszórakoztatóbb, amikor politizált: a Hofi-életmű abszolút csúcsa szerintem a korai színházi évek történeteiből összeállított Elég az hozzá! című műsor, amiben politikusok helyett kollégáit ekézi, mindezt úgy, hogy az első sorban Szendrő József és Latinovits Zoltán szakad meg a röhögéstől:

Na de lássuk Hofi bűneit is: Menyhért elsősorban a számlákkal bizonyított haknigázsis ügyeskedéseket rója fel, bár ezt igazából nem is Hofinak, hanem az ő minden hájjal megkent menedzserének, Gyöngyösi Andrásnak a számlájára írja (róla a másik könyvben egy szó sem esik, sőt abból úgy tűnik, mintha Hofi maga szervezné a turnéit). A Hofi-maffia a sokat emlegetett szelepség mellett sem megy el: „Az egész Mikroszkóp Színpad védettséget élvezett (…), hiszen a párt édes gyermeke volt, de a száját csak akkorára táthatta ki, amekkorára engedték.”

Menyhért azonban nem tud jól rombolni, sokat lő, de keveset talál: a hitel nélküli történetek pedig sokat rontanak a könyvön. Olvassuk, hogy Hofi hangosan zsidózott Latinovits Zoltánnal; meg azt is, hogy Hofi miatt elhíztak a stábtagok (!); olvassuk a vadásztörténeteit, de nem nagyon kattan át a kerék az olvasóban. Különösen akkor nem, amikor Menyhért Mészáros László már tényleg csak össze-vissza lövöldöz, például Solymos Antal kapcsán:

 Színpadi ugrabugrálása egy visszataszító homokos benyomását kelti (…). Ő Hofi Géza legpitiánerebb talpnyalója, s százszor ismételt poénjainak hűséges közönsége.

Nem vagyok nagy rajongója sem Tóninak, sem az Expressz zenekarnak; azt viszont egy színpadi zenésznek mégiscsak elég nagy disznóság felróni, hogy fenn ül a színpadon. A zenész már csak ilyen.

Menyhért Mészáros László az éppen akkor betegeskedő (nem ízléses…) Hofinak nem jósol nagy jövőt, utólag azonban emlékezhetünk, hogy Hofi életének utolsó 10 évében megroggyant egészsége ellenére is komoly sikereket aratott. De hogy milyen lehetett ő maga, az sajnos ezekből a könyvekből nem derül ki, hiába olvasunk temérdek interjút vele a Pusszantásban, az újságírókkal híresen rossz viszonyban levő és amúgy is eléggé zárkózott Hofi nem nyílik meg.

De lehet nem is kell róla túl sokat tudnunk. Nosztalgiázni bármikor lehet, az internet tele van Hofi felvételeivel, de akár a Hofiról mintázott köztéri szoborhoz is kilátogathatunk. Hofiról meg felesleges eldönteni, hogy milyen ember is volt valójában. Úgyis van mindenkinek véleménye róla, még azoknak is, akiknek saját bevallásuk szerint is maga Hofi volt a szócsövük.

 Forrás: Sallai László