Hofiról mesélt Farkasházy Tivadar

 Hogy ismerted meg Hofit?

Ötéves koromtól járom az éjszakai bárokat, anyám meglehetősen szabad életre nevelt. Nagyszerű zenekarokat ismertem meg. A Fóti, Martini, Tabányi zenekar már gyerekként sokat jelentettek nekem. Amikor serdültem és a húszas éveim elején jártam, fénykora volt a magyar varietéknek és éjszakai kabaréknak, lokáloknak. Alfonzó, a legjobb énekesek és Medveczky Ilona, a Szabó–Beamter duó léptek fel esténként. Egy ismeretlen, köpcös, nálam alig idősebb fiatalember – úgy kellett kibetűzni a nevét – valami Hofi Géza – a Savoyban, a Béke Szálló kupolatermében, az Emkében lépett fel, és elementáris volt. Gyakran egy éjszaka két-három helyre is utánamentem. Jártam utána. Akkor még nem szerepelt sem a rádióban, sem a tévében, sem a Mikroszkóp Színpadon. És én sem voltam a szórakoztatás műfajában. Nézőként ismertem meg. Lebilincselt a tehetsége, és a vitalitása.

Ez az időszak volt, amikor hangszereket utánzott?

Igen. Nagyszerűen utánzott amerikai énekeseket, kis szkeccseket csinált. Ragyogó volt. Amikor akár három helyre is utánamentem egy éjszaka, láttam, hogy "variál", a hangulatának megfelelően máshogy csinálja a számait. A kezemen meg tudom számolni azokat, akik erre képesek. Aztán lehet, hogy hallottam a rádióban, és ezek után láttam a Mikroszkópban. Nem tetszett annyira. Már éreztem rajta a Komlós János-féle "megírtságot", azt hogy "be van egy kicsit állítva". De mindig igyekezett ebből kitörni. Marton Frigyes rendszeresen megrendezte, Komlós feltehetően állandóan segített neki, ő azonban mindig kitört ebből. A későbbiekben is érezhető volt, hogy rá akarták tenni egy politikai sínre, de nem hagyta. Ma már nem tudom eldönteni, hogy azért nem, mert más volt a véleménye, vagy egyszerűen a kőbányai múltja miatt nem érezte jól magát bizonyos szituációkban. A Rádiókabarénál dolgoztam 1974-től. Egyszer Komlós írt neki egy jelenetet. Hofi bement a 6-os stúdióba, a jelenet szerint Komlóssal lett volna egy párbeszéde. Nyüglődött, vesződött, próbálta olvasgatni a mondatokat. A végén lecsapta a papírt, és azt mondta, "ez nem SZTK, hogy felírják nekem a szöveget".

Ezt a történetet nyilván jelképesnek tartod.

Igen, mert ő mindig ki akart törni a keretek közül. Egészen addig, amíg meg nem teremtette a saját maga kereteit. (….)

Folytatás következik!

Az interjút készítette: Bóta Gábor, 

Részlet a HungaLibri Kiadó Hofi című kötetéből