Hofi Géza érdemes és kivaló művész, Déryné-, Kossuth-, és kétszeres Jászai- díjas művész, humorista eltávozott közülünk.

Még egyetlen napon sem kaptam annyi SMS-t , mint 2002. április 10-én. Minden barátom igyekezett közölni velem a hírt: meghalt Hofi Géza. De ettől volt hangos minden TV adó, minden rádió. Nyilatkozott kicsi és nagy, művész, közéleti személy, magánemberek. Mindannyian egyetértettek abban, hogy pótolhatatlan veszteség ért minket. Talán tekintsük át miért. Általában, ha valami eltűnik az életünkből, akkor szokott lenni egy stratégiánk, amivel a helyzetet kezelni tudjuk. De ha olyan egyedi jelenségről van szó, mint Ő, akkor gondban vagyunk.

Ki lesz az, aki minden mellébeszélés és álszentség nélkül kimondja azt, amit mindannyian szeretnénk? Mi gyakran csak azt éreztük, hogy valami nincs rendjén a körülöttünk folyó eseményekkel de Hofi Géza értő, szellemes kritikával megfogalmazta azokat a problémákat, visszásságokat amelyek felbukkantak a magyar politikai- és közéletben. Őszinte ember volt és kíméletlenül kifigurázta a hülyéket, illetve azokat, akik szerinte érdemtelenül kerültek magas pozíciókba. Sokunkat megfogott közvetlen stílusa. Mert abban a hangnemben folytatta előadásait ahogy mi is húzni szoktuk egymást baráti összejöveteleken. Nem próbalt fölénk emelkedni, nem szédítette meg a siker, mint annyi más művészt. Mindenkor magunk közül valónak érezhettük.

Egyszer azt nyilatkozta, hogy ha valakit mindenki szeret, akkor az illető soha életében nem csinált semmit. Hát őt mondhatni sokan utálták. A mindenkori vezetés vérmérsékletétől függően értékelte a munkásságát. Az egyik alatt Kossuth díjat kapott, a másikban megvonták tőle a Terézvárosi díszpolgárságot. De Ő maga sosem változott. Magánéletében visszafogott volt, nem tartott fényűző partikat, nem vetette magát körül rajongókkal; pedig ha valaki igen, hát ő megtehette volna. Talán az egyetlen magyar művész, akinek minden fellépésén teltház volt. Nem egyszerűen csak tele volt a terem, gyakran még a pótszékek is kevésnek bizonyultak. Emberek állták inkább végig 1-2 órás előadásait, csak hogy hallhassák őt élőben. Fellépéseire már hónapokkal előre is nehéz volt jegyet szerezni. Én azt hiszem, ez a legnagyobb dicsőség, amit valaki a hivatásában elérhet.

Remélem olyan helyre került, ahova mindig is szeretett volna.
Hofi Géza 65 évet élt.

Tempest SH